“A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt.” Gundel Károly

1990-ben a Gundel család hozzájárulásával felvettük a Gundel Károly nevet.

NÉVADÓNK – GUNDEL KÁROLY
(1883 – 1956)

Teljes nevén Gundel Károly Márton – nemzetközi hírű vendéglős és gasztronómiai munkák szerzője.

1948-ban a következő méltatást írta róla a jó nevű publicista, Joseph Wechsberg a The New Yorker hasábjain:

„Európában jelenleg is van néhány étterem, ahol az ember jó pénzért kitűnően étkezhet, de ma már kihaltak a korábbi nagy, ínyenc intézmények, valamint az európai vendéglős is, aki hivatását új fogások megalkotásával és a régiek megváltozatásával emelte művészi szintre. E művészeti ág egyik utolsó képviselője a 65 éves Gundel Károly, aki lényegesen többet járult a magyar konyha hírnevéhez, mint bárki más, és akit az egész földkerekségen Escoffierrel és Vaisinnel egy szinten álló szaktekintélynek ismertek el.”

Gundel Károly 1883. szeptember 23-án született Budapesten egy tekintélyes vendéglős családban. Apja, Gundel János a magyar szálloda- és vendéglátóipar, a magyar idegenforgalom úttörője, valamint 35 éven át – 1876-tól 1911-ig – a szállodások és vendéglősök elnöke volt.

A fiatal Károlyt hatéves korában bújtatták először pincérkabátba. A Gundel családban már idejekorán mérték a „ szakmai rátermettséget”.

Egy családi visszaemlékezés szerint a Gundel gyerekek gyakran szórakoztak azzal, hogy a konyhában új ételeket kreáltak. Gundel Károly már akkor kitűnt fantáziájával és kulináris érzékével.

S nem különben tanulni vágyásával. 1889-ben franciául tanult az Académie de Neuchatelben, 1900-ban a párizsi Hotel Reginában dolgozott, 1901-ben a budapesti Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett. Ezután Svájc, Németország és Franciaország leghíresebb vendéglátó helyein nemcsak a szakmát gyakorolta, hanem három idegen nyelven beszélni és írni tanult.

1905-ben a nemzetközi hálókocsi társaság – A Wagon Lits – a csorbatói és tátralomnici telepének szállodai titkára volt, 1908-tól pedig igazgatója lett.

1907 februárjában megnősült. Felesége, Blasutig Margit – aki legendás parterévé vált az üzleti és a magánéletben – szintén vendéglős dinasztia tagja volt. Tizenhárom gyermekük született. Ketten – Ferenc és Imre – folytatták, ápolták a család vendéglős hagyományait.

A fiatal házaspár 1910-ben Budapestre költözött, ahol Gundel Károly átvette a városligeti Wampetich vendéglőt, amely ma is a Gundel család nevét viseli. 1920 és 1925 között a Royal Szálloda, majd 1927-től a Gellért Szálloda éttermeit is bérelte.
Néhány éven belül nemzetközi hírnévre tett szert, népszerűvé vált szinte a teljes magyar arisztokrácia körében.

Az állatkerti vendéglő átvételének 25. évfordulóját 1935-ben ünnepelték méltó körülmények között. A Magyar Szakács című lap, amelynek Gundel Károly volt a főszerkesztője, az alkalom kapcsán így írt:

,,Szállj velünk vissza a régi dús konyhák illatos gőze fölé, s repülj velünk a jövő jobb és szebb világának ködébe, melyek villamos konyhák üstjeiből szállnak, s egyed velünk jóízűen és jó kedvvel a mának szerény falajtját.”

Ez a mondat egy mai neves magyar vendéglős tollából is időszerű lenne.

1937-ben vetődik fel Vendéglátó Múzeum alapításának gondolata. Leglelkesebb hívei közé tartozott Gundel Károly.

Az 1938-as New York-i világkiállítás magyar vendéglőjének megszervezésével a kereskedelmi kormánybizottság őt bízta meg.

Gundel Károly szakírói tevékenysége is nevezetes. Gasztronómiai könyvei a legjobb és legismertebb ilyen tárgyú munkák közé tartoznak. Idegen nyelvű munkáival szakácskiállításokon és –bemutatókon népszerűsítette a magyar konyhát, fellendítette az idegenforgalmat.

Nemcsak író volt, hanem könyvgyűjtő és kulturtörténész is. A római korból fennmaradt egyetlen szakácskönyvet, Apicus művét magyarra fordította, valamint át is vett belőle néhány receptet.

Tanácsainak felhasználásával írta Karinthy Frigyes a „Vendéget látni, vendégnek lenni… című könyvét 1933-ban.
Gasztronómiai írásai megjelenésük sorrendjében a következők:

A vendéglői felszolgálás kézikönyve                                        1926
A vendéglátás művészete                                                         1934
Kis magyar szakácskönyv                                                         1937
A vendéglátás mestersége                                                        1940
A magyar konyha fejlődése és a magyar
szakácskönyv-irodalom a XVIII. század végéig                         1943

Gundel Károly hatvanadik születésnapján, 1943-ban 32 újságcikkben emlékeztek meg elismerésre méltó munkásságáról, követésre méltó tulajdonságairól.

A II. világháború jelentős anyagi károkat okozott ugyan a Gundel családnak is, nnek ellenére a ligeti vendéglő 1945tavaszán megnyílt.

Az 1946 augusztusában újra induló Gellért Szálloda első illusztris vendégei között volt Káolyi Mihály és Yehudi Menuhin.

A híres vendégkős anyagi és egészségügyi gondokkal küszködött.

1948 júliusában a Gellért Szállodát, majd 1949-ben a városligeti vendégkőt és a család valamennyi ingatlanát államosították.

Gundel Károlyt 1948-tól régi tisztelője, a grazi szemklinika vezetője kezelte – teljesen ingyen. Az egyik kezelés utáni hazatértekor, 1955-ben felkereste a Magyar Rádió riportere és interjút készített vele. Megkérdezte tőle, mit szól ahhoz, hogy a neve még mindig szerepel az üzleteken.

- Olyan ez, kérem- felelte-, mint amikor valakinek még életében szobrot emelnek…

1956 novemberében hunyt el Budapesten.

Az életében emelt szobor a mai napi áll. Sajtója, emléke ma is él.

Az angolul és franciául megjelenő Ungarische Reisemagazin 1982-ben tizenegy nagy hazánkfiáról emlékezett meg, sorrendben:

1.     Gundel Károly

2.     Kodály Zoltán zeneszerző

3.     Korda Sándor rendező

4.     Kovács Margit keramikus

5.     Gábor Dénes Nobel-díjas fizikus

6.     Farkas Bertalan űrhajós

7.     Illyés Gyula író

8.     Pap László ökölvívó, olimpiai bajnok

9.     Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biológus

10.   Amerigo Tot szobrászművész

11.   Victor Vasarely festőművész

Könyveiről ismertetés jelent meg. Róla, családjáról, üzleteiről számos külföldi újságban 142 alkalommal írtak.

Életében megbecsülése jeleként közel kéttucatnyi hivatal, intézmény, bizottság, társaság, klub, újság választotta tagjának, elnökének, díszelnökének, igazgatósági tagjának, védnökének, szakértőjének, főszerkesztőjének, rovatvezetőjének. Három signum laudist kapott, kétszer részesült kormányzói elismerésben, és kitüntette őt a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége is.

Amit mindezen elismerésekért ő nyújtott, és amiért iskolánk névadójának keresve sem találhatnánk méltóbb személyt, azt legtalálóbban a következő kis történet fejezi ki, amelyet Nemes Éva jegyzett le és jelentetett meg a Vendéglátás egyik 1980-as számában.

Karácsonykor minden dolgozó kis csomag bejglit, almát, narancsot kapott. A koldusoknak a csomag mellé öt pengő is járt.

- Miért kapnak a koldusok többet, mint mi?

- Neked fiam, szakmát adok – szólt az igazság.