
Ebben az évben is bensőséges ünnepséget szerveztünk iskolánk névadójának, Gundel Károlynak a születésnapján.
Gundel Károly a magyar gasztronómia meghatározó alakja volt, a róla elnevezett szakmai díj, ma is az egyik legnagyobb elismerés a vendéglátós szakmában.
A Gundel család magyarországi története története1857-ben kezdődött, amikor a 13 éves Johann Gundel elindult hozzánk szerencsét próbálni. Már 18 éves korában főpincér lesz, majd 1869-ben megveszi a Király utcai Bécsi Sörházat. A karrierje innen egyenesen ível felfelé, 1876-ban a Szállodások és Vendéglősök Ipartestületének elnökévé választották.
1889-1904 között az István Főherczeg szállodát bérelte. Itt kezdődik fia, Károly karrierje, aki hamarosan a tátralomnici Palace szállóban lesz szállodatitkár, ahol megismerkedik későbbi feleségével, Margittal. 1907-ben kötnek házasságot, melyből 13 gyermek született.
Gundel Károly és családja 1910-ben költöznek Budapestre, ahol bérbe vette a városligeti Wampetics vendéglőt. A később világhírűvé vált „Gundel” már akkor is mai formájában létezett, hiszen a korábbi tulajdonos átépítette a kor híres építészével, Bauer Ervinnel.
Gundel Károly bátran munkához látott: modernizálta az étlapot, megreformálta a kiszolgálást, valamint az egész konyhai rendszert.
És győzött! Megszelídítette a magyar konyhát, ötvözte azt a világból érkező kulináris trendekkel – és gasztronómiai történelmet írt ételeivel. A magyarok számára a Gundel név hamar az igazi vendéglátás szinonimája lett, az étterem a magyar politikusok, gazdasági vezetők és a polgári középréteg kedvelt találkozóhelyévé vált. „Sikk volt a Gundelbe járni…” így vélekedtek róla a művészek, sportolók, írók és más hírességek, illetve az étterem törzsvendégei.
Gundel Károly 1915-ben bevonult katonának és 1918-ban, századosként szerelt le.
A világháború után a városligeti étterem forgalma gyenge volt, így kibérelte a Royal Szálloda éttermeit, majd 1927-től bérbe vette és 1948-ig üzemeltette a Gellért Szálló éttermeit.
1939-ben Gundel Károly étterme lett a New York-i világkiállítás magyar pavilonjának hivatalos étterme. „A Gundel vendéglő nagyobb, jobb hírverést biztosít Budapest számára, mint egy hajórakomány turista prospektus”– írja a The New York Times 1939-ben.
Gundel rengeteget tett Magyarország gasztronómia népszerűsítéséért. Áldásos tevékenységének hála, a magyar konyha felkerült a világ gasztronómiai térképére.
Az étterem két dolognak köszönhette népszerűségét: az utánozhatatlan vendégszeretetének és az utolérhetetlen konyhájának.
Gundel Károly a XX. század első évtizedeiben ösztönös érzékkel újította meg az addig zabolátlan magyar konyhát, ötvözve annak eredeti ízeit a francia konyha finomságaival, alkalmazva a modern konyhai technológiákat.
Kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar gasztronómiában népszerű ételeivel, melyek ma is a mindennapi repertoár részei, mint például az Újházi tyúkleves, a Palóc leves, a Wampetics gombóc, a Gundel tokány és a méltán híres Gundel palacsinta.
Gundel Károllyal ebben az időben csak a városligeti vendéglőben és a Gellértben lehetett találkozni, mivel kora hajnaltól késő estig dolgozott. Személyesen ment a piacra kiválasztani a húst, halat, baromfit, zöldségfélét, sőt a városon kívül sertéstelepet létesített, saját kertészetet tartott fent, volt saját gombapincéje is, és a borok számára az étterem pincéin kívül pincéket bérelt Budafokon is.
A gasztronómiai irodalom jeles szerzőjeként is tisztelhetjük. Főbb művei:
A vendéglátás művészete (1934)
Gundel Károly kis magyar szakácskönyve (1937)
A vendéglátás mestersége (1940)
A Gundel étterem épen, sértetlenül túlélte nem csak a két világháborút, hanem a Stefánia úti kocsi-korzó elmúlását, a konflis és a fiáker halálát, és az autó megszületését is, de az 1949-es államosítást nem kerülhette el.
Gundel Károlynak a vendéglátásnál is fontosabb volt az imádott családja. Tizenhárom gyermeke mellett huszonhat unokája volt. Az életreceptjét tanítani kellene: “Főzd meg puhára a kiválasztott médiumot (embert), s szeresd olyan forrón, ahogyan csak szeretni tudsz. Hámozd le és dobd el magadtól az önzésnek még a csíráját is. Fordítsd minden erődet és figyelmedet családod javára. Ne keresd az életnek más fűszerét, mint amit munkád és családod nyújt, és ne kívánd, hogy mindig neked legyen igazad. Mint kötőanyag, legalkalmasabb a gyerek. Minél több, annál jobb. Az élet ízét, zamatát ők javítják…”
Gundel Károly a forradalom után, 1956. november 28-án, 73 évesen hunyt el.